A film egyrészt Nora Cotterelle (Emanuelle Devos) története, az elegáns, gyönyörű nőé, aki egy művészeti galéria vezetője. Éppen közelgő esküvőjére készül, úgy tűnik, végre megtalálta a hozzá illő férfit. A másik szálon Ismael Vuillard (Mathieu Amalric), Nora egykori szeretőjének kálváriáját ismerhetjük meg, aki tévedésből a pszichiátriára kerül, ahonnan az őt kezelő pszichiáternő (Catherine Deneuve) segítségével próbál kiszabadulni. A két szál a film közepe táján kapcsolódik össze, mikor Nora meglátogatja Ismaelt, és megkéri a férfit: fogadja örökbe fiát, Eliast, aki súlyos beteg nagyapjánál nevelkedik. Norának szembe kell néznie apja, az ünnepelt író haldoklásával, harcával rákbetegsége ellen. A nő élete bár beteljesedni látszik, gyötrik az emlékek. Közben Ismael az örök vesztesek önironikus teatralitásával, mégis vidáman veszi tudomásul élete csődjét, így keveredik egyik groteszk és komikus bonyodalomból a másikba. Kettejük dilemmái olyan morális kérdésekre keresik a választ, mint emberi kapcsolatok, szerelem, önismeret, szülői felelősség.
∙ 
